A gödöllői Grassalkovich kastély 28 hektáros parkja három évszázad történelmének nyomait viseli magán. A barokk és angol kert pompáját a második világháborút követő lassú pusztulás és a gondatlan telepítések halványították el. A kastély és a ritka fajokban, famatuzsálemekben gazdag kert rekonstrukciója az 1980-as évekre vált halaszthatatlanná. A több éven át tartó rehabilitálást követően a parkot 1998-ban természetvédelmi területté nyilvánították.
Narancsfáktól a lövészárokig
Grassalkovich Antal 1744-ben Mayerhoffer Andrást bízta meg a gödöllői kastély építésével. A településfejlesztés részeként ezzel egy időben a kastélykert kialakításához is hozzáfogott, amit Versailles mintájára francia stílusban álmodott meg. A két részre osztott, 160 méter széles és 400 méter hosszú barokk kert Mária Terézia 1751-i látogatásának tiszteletére készült el. Egyedi megoldás volt akkoriban, hogy a díszkertet a belső udvar folytatásaként alakították ki. A narancs és babérfákkal, szökőkúttal, formára nyírt növényzettel és labirintussal díszített kertet a ritka növények és a mitológiai tárgyú szobrok tették nevezetessé.
A XIX. század elején a kor divatját követve Grassalkovich III. Antal és felesége angol (vagyis tájképi) kertet alakított ki a barokk elemek, például a Királydomb vagy a Lövőház megtartásával. Az újonnan kialakított környezetben ligetes facsoportok, pompás virágágyások és lágy ösvények domináltak. „Fő dísze a Hattyús tó volt, melyet a Rákos patak táplált. Ettől 1,5 km-re északkeletre vadaskert létesült.” – olvashatjuk az INART, A gödöllői volt Grassalkovich kastély parkjának környezetvédelmi célú állapotfelvétele és felújítási programjavaslatában (1988.), amit a Lechner Tudásközpont tervtára őriz. A Felső kert 1827-re a barokk kert átalakításával és bővítésével készült el, a díszudvarban előnevelő, ún. Réservé-kertet alakítottak ki, később pedig Pálmaház, üvegház és faiskola épült. A gesztenyefasor végén díszes fapavilon, a Narancsház előtt tekepálya kapott helyet. Míg az Alsó parkot az érdeklődők szabadon látogathatták, a Felső park meghatározott nyitvatartás szerint működött – a királyi család látogatásakor pedig mindig lezárták.
A kastély 1920-tól Horthy Miklós rezidenciája volt, 1945-ben a honvédség birtokába került, 1958 után pedig a Fővárosi Tanács VB. Szociális otthonaként szolgált. A második világháborút követően az elhanyagolt kert lassú pusztulásnak indult. A zárt Felső kertben a területre korábban jellemző fajok elszaporodtak, az egykor idilli környezet hangulatát bozóttal benőtt lövészárkok szakították meg. Az Alsó parkban „antropomorf kultúrpark” alakult ki, az eredeti vegetáció teljesen kipusztult.
Az elveszett értékek nyomában
1988-ban az INART a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumtól kapott megbízást a felmérési munkákra, aminek eredményeképpen a 28 hektáros kastélypark egy részének 1:500 méretarányú geodéziai, a növényzet dendrológiai feltérképezését, kertépítészeti vizsgálatát és rekonstrukciós javaslatát készítették el. A park rekonstrukciója szorosan összefügg a kastély épületének és környezetének várható hasznosításával. Általános irányelvként a kertépítészeti elemek állagmegóvásának azonnali megkezdését hangsúlyozták, a dombok, a medence és a fasor megőrzésével.
A kastély előterében elhelyezkedő Alsó park a közeli gépjárműforgalom okozta zaj és légszennyezés áldozata lett. A főbejáratot övező tiszafa sövény elöregedett, díszítő értékét elveszítette. A gyomfák eltávolításának, valamint a sövény visszavágásának, megújításának szükségességét hangsúlyozta a terv.
A barokk stílusban épült Felső park kialakításáról nem készült részletes anyag, így eredeti struktúrájára csak következtetni lehetett. A délnyugat felé fokozatosan tájképi stílusba átalakuló kert része az idős vadgesztenyesor is, valamint a park fénykorát idéző mesterséges dombok és fürdőmedence is.
A parkra nem jellemző nagy fajtagazdagság, de nagyon szép, idős, ritkaságnak számító egylevelű kőrisek, sárga vadgesztenyék, páfrányfenyők tarkítják. Emellett az erdei fenyők, a feketefenyők, a kislevelű hársak, a közönséges platánok és a korai juharok is a park szerves részét alkotják. A közönséges vadgesztenyéből álló fasort eleinte 120, ma már csupán 75 egyed alkotja.
„Észak-Amerika egzotikus tájainak lakója a lombhullató, aranysárga őszi lombszíneződésű mocsári ciprus, a parkot keresztül szelő Rákos-patak közvetlen közelében találja meg kedvező életfeltételeit. A Yellowstone-park több ezer éves faóriásainak édestestvérét, a mamutfenyőt kis domb tetejére építették, ezzel még jobban érvényesül szépsége és feltűnő 280 cm kerületű törzse. […] A megannyi érdekesség közül említést érdemelnek még a tulipánfák, szivarfák és az Észak-Amerikában honos virginiai boróka, melyből hazájában illatos ceruzát készítenek.” – olvashatjuk a Népújság, 1984. szeptember 7-i számában. A kedvező ökológiai viszonyok miatt a parkban rendkívül gazdag gyepszint alakult ki, hatalmas területet borít be a meténg, a salamonpecsét és a gyöngyvirág.
A kastélykertben található famatuzsálemek legrégebbi példányait több mint 260 éve, 1750-ben ültették. 1984-ben a legnagyobb az a fehér nyár volt, melynek törzskörmérete meghaladta a 6 métert, nyomában a 4 méter törzskerületű magas kőrissel.
A felméréskor megállapították, hogy az életkoruk felső határán lévő fákat tovább gyengíti a túlburjánzott fagyöngy és borostyán. Az idős fajok mellé olyan növényeket telepítettek, amelyek nem illenek a barokk környezetbe, pl. cseresznyeszilvát vagy pompás díszalmát. A nem megfelelő telepítések és a spontán kelésű fafajok megerősödése tönkretette a park térrendszerét, zárt állomány alakult ki a terület szélein vadgesztenye, korai juhar, kislevelű hárs, magas kőris egyedekből. A cserjeszint feltisztult, eltűnésével jelentősen csökkent a kert biológiai és esztétikai értéke. Ezért az egyik legsürgősebb feladat a gyomfák és a gyomcserjék kiásása, valamint az idős példányok gondozása, a sérült ágak, a koronát veszélyeztető liánok eltávolítása és a törzskezelés volt. A továbbfertőződés miatt a fagyöngyöktől csak egyedenként, fáradtságos munkával lehetett megtisztítani a fákat. Az oda nem illő növényeket át kell ültetni, a gyepszint vadvirágait és a borostyánt pedig meg kell őrizni.
A rekonstrukciós tervben a szakértők kiemelték, hogy kert nyitottságának megszüntetésével a rendszeres átjáró forgalom káros hatásait ki lehetne zárni (autó, kerékpár, gyalogos), a park tisztogatási munkákkal, egységes fenntartói munkával tartható fenn.
A VÁTI Gödöllő, volt Grassalkovich kastély műemléki kertrekonstrukció tervében hangsúlyozták, hogy „kertész-ökológiai szempontból azonban mindenképpen célszerű lenne a megmaradt társulás-fragmentumokat is figyelembe venni és az elpusztult fák pótlására zömében a társulásra jellemző fajokat felhasználni. A cserje és gyepszinten is uralkodóvá válhatnak a többségében önszabályozó, kis fenntartási költséget igénylő, bizonyos terhelést még elviselő eredeti, s ilyen vonatkozásban szemnek is tetszetős asszociációk. A kastélypark botanikai értéke így használati értékével együtt nőne. Az egykori társulástöredékek ilyen mozaikos előfordulása és megtartása szinte egyedülálló és természetvédelmi értéket hordoz.”
Az Országos Műemléki Felügyelőség 1985-ben indított kastélyprogramjának részeként a VÁTI megkezdte Kiemelt Műemléki Értékű Kastélyok Állagmegóvási Programját, amelybe a Grassalkovich kastély is beletartozott. Az 1992-ben befejezett állagmegóvási programot követően 1994-ben kezdődött meg az elsősorban a Felső kertet érintő rehabilitáció, amely ma is az angol tájképi kert szerkezetét őrzi. Az előkertet és a Felső parkot 1998-ban természetvédelmi területté nyilvánították. A Királydombi pavilont 2004-ben újították fel, 2010-ben pedig a Felső park 5,2 hektárnyi területe újult meg romantikus tájképi kertként. Olyan értékes fajok találhatóak meg a kertben, mint a páfrányfenyő, hegyi mamutfenyő, magyar kőris, ezüsthárs, tiszafa, platánlevelű juhar, molyhos tölgy vagy közönséges vadgesztenye.
A 22. Múzeumok Majálisán a Lechner Tudásközpont sátrában a gödöllői kastélyparkról készült fotók, rajzok mellett ismert kertek terveit és történeteit mutatjuk be.
Források:
VÁTI Gödöllő, volt Grassalkovich kastély műemléki kertrekonstrukció, Török Péter (1992.)
INART, A gödöllői volt Grassalkovich kastély parkjának környezetvédelmi célú állapotfelvétele és felújítási programjavaslata (1988.)
Gödöllői királyi kastély – A kastélypark
Népújság, A gödöllői Erzsébet-park, 1984. szeptember 7.
A Gödöllői Királyi Kastély helyreállítása I. – Ahogy elkezdődött 1982-1992, Építészfórum
